冷たい風が吹くあの丘で詞を歌う声が響いたら

鮮やかで、闇と混ざりあって綺麗
僕はまだ何処かでそう信じてる

喜びは苦しめない人が嫌いだって知ってるから今日も悩めるよ

冷たい風が吹くあの丘で詞を歌う声が響いたら

「過ぎ去った日々」と「見慣れない情景」が僕に、甘い陰を今日も重ねるよ

冷たい風が吹くあの丘で詞を歌う声が響いたら
冷たい風が吹くあの丘で詞を歌う舞い落ちる夜遠くまで

きって未来はしたたかで
永遠に夢は夢のまま

冷たい風が吹くあの丘で詞を歌う声が響いたら
最後まで僕の詞を聞いた人は誰かな　ただ舞い落ちてゆくその日まで
冷たい風が吹くあの夜と歌を　思い浮かべ忘れたら
最初から解ってたよ僕の詞はずっと孤独だった　ただ怯えるように弱く
はじめから解ってるよ僕はずっと独りだった　ただ舞い落ちるまで歌うだけ

冷たい風が吹くあの丘で詞を　聞いた最後の君は僕の影

冷たいあの丘で詞を　歌うだけ

僕の声で歌うだけ

tsumetai kaze ga fuku ano oka de uta wo utau koe ga hibiitara

azayakade, yami to mazaraatte kirei
boku wa mada dokoka de sou shinjiteru

yorokubi wa kurushimenai hito ga kirai datte shitteru kara kyou mo nayameru yo

tsumetai kaze ga fuku ano oka de uta wo utau koe ga hibiitara

'sugisatta hibi' to 'minarenai joukei' ga boku ni, amai kage wo kyou mo kasaneru yo

tsumetai kaze ga fuku ano oka de uta wo utau koe ga hibiitara
tsumetai kaze ga fuku ano oka de uta wo utau    maiochiru yoru tooku made

kitte mirai wa shitataka de
eien ni yume wa yume mama

tsumetai kaze ga fuku ano oka de uta wo utau koe ga hibiitara
saigo made boku no uta wo kiita hito wa dareka na     tada maiochite yuku sono hi made
tsumetai kaze ga fuku ano yoru to uta wo   omoiukabe wasuretara
saisho kara wakatteta boku no uta wa zutto kodoku datta   tada obieru you ni yowaku
hajime kara wakatteru yo boku wa zutto hitori datta   tada maiochiru made utau dake

tsumetai kaze ga fuku ano oka de uta wo   kiita saigo no kimi wa boku no kage

tsumetai ano oka de uta wo   utau dake

boku no koe de utau dake

Jéghideg szél fúj azon a dombon, melyen a dalt éneklő hang visszhangzik

Élénken, a sötétségbe belekeveredett szépség
Én még mindig, úgy hiszem

Úgy gondolom, a boldogság nem szereti azt az embert,
kinek a szívében nincs fájdalom,   és ettől ma is félek

"Az eltelt napok" és "a látvány, amihez nem szoktam hozzá"
még ma is édes árnyékot ad nekem.

Jéghideg szél fúj azon a dombon, melyen a dalt éneklő hang visszhangzik
Jéghideg szél fúj azon a dombon, melyen a dalt éneklem
táncolva messze száll az éjszakában

A várt jövő olyan makacs
Az örökkévalóságnak egy álom, csak olyan mint egy álom

Jéghideg szél fúj azon a dombon, melyen a dalt éneklő hang visszhangzik
Ki az, aki a végsőkig hallgatja a dalomat   de széthullik addig a napig
Jéghideg szél fúj annak az éjszakának egy dalt... úgy tűnik elfelejtettem az érzést
A kezdettől fogva tudtam, hogy a dalom egész idő alatt magányos volt
de olyan törékeny, hogy megrémít
A kezdettől fogva tudom egész idő alatt egyedül voltam
de amíg szét nem hullok, csak énekelek

Jéghideg szél fúj azon a dombon,   melyen a dalt hallgató utolsó ember a saját árnyékom
Azon a hideg hegyen,   csak egy dalt éneklek

A hangommal, csak éneklek

Lyrics from Kiyoharu - Last song booklet
Translation by: Erisz